Kezdjük elöljáróban azzal, hogy lehet nyugodtan üveges bébiételt is adni a babáknak, csak nézzük meg az összetevőket. Néhány márka cukrozza a püréket, ami nem jó. De 90%-ban megbízhatóak és jó minőségűek az üveges pépek is. Sőt, amikor valaki nagy megnyugvással nyugtázza, hogy milyen jó, hogy én magam készítem a baba ételét, mert így legalább tudom, hogy mi van benne, azonnal le szoktam lombozni: Nem, nem tudom. Bizonyos szempontból a bébiétel biztonságosabb, mivel különleges élelmiszernek számít, ezért a nitráttartalmát ellenőrzik. Amit én készítek, azt senki nem ellenőrzi laboratóriumi körülmények között. Szóval aki üveges bébiételt vesz, ne aggódjon: az is tökéletes választás.
Aki viszont szeret főzni, mint én, az nyugodtan belevághat a házi pürékészítésbe. Ez egyrészt élvezetes munka, másrészt sokkal gazdaságosabb is. További előnye, hogy jobban lehet szabályozni, hogy mikor milyen összetevőt, és mivel keverve kap a baba. Arra viszont tényleg ügyelni kell, hogy bizonyos növények - mint pl. a spenót - felhalmozzák magukban a nitrátot, ami veszélyes a babákra. Ezekből a növényekből vagy bio minőségűt vegyünk, vagy inkább üveges bébiétel formájában adjuk. A gyümölcsöket ha csak lehet, ne pároljuk, ne főzzük. Nyersen reszelve, turmixolva kínáljuk a babának. És még egy vesszőparipa: se só, se cukor!
Aki most ismerkedik a hozzátáplálással, annak két könyvet ajánlanék:
Ingeborg Hanreich, Csörgő Viktória: Mit egyen és mit igyon a csecsemő?
Ezt azoknak ajánlom, akiket tényleg komolyan érdekel, hogy mit miért egyen, és mit miért ne egyen egy gyerek. A szoptatástól a családi étrendre áttérésig mindenről ír könnyen emészthető stílusban, de sok kutatási adattal alátámasztva. Remek kis könyv!
Annabel Karmel: Pürékorszak
Szép képek, egyszerű receptek, érdkes infók Magyarországon nem honos növényekről. Kifejezetten hasznos azoknak, akik nem tudnak főzni, de azért egy séf ne vegye meg, mert lehet, hogy égnek áll a haja a szájbarágós stílustól. Nekem alapvetően tetszik a könyv, de azért fenntartásokkal kell kezelni benne néhány infót, mert nem feltétlenül egyezik meg a magyar ajánlásokkal.
Na, akkor ennyi bevezető után lássuk is, én hogyan tárolom a bébiételeket.
Mivel nincs időm, és nincs is értelme minden nap bébi adagokat főzni, párolni, ezért érdemes egy-egy alapanyagból nagyobb mennyiséget elkészíteni. A legjobb a párolás, mert így több vitamin marad a zöldségben, gyümölcsben.
Ha készre pároltuk/főztük az ételt, akkor botmixerrel pürésíteni kell. Ha túl sűrű, akkor a párolólével, vagy anyatejjel higítható. Néhány zöldséget, pl. a zöldborsót szitán át kell passzírozni, hogy a héja ne kerüljön bele.
Ezek után három választási lehetőség van:
1. Jégkockatartóba adagoljuk, vagy
2. púpos evőkanalanként tálcára rakunk belőle halmokat, vagy
3. pici műanyag tégelyekbe kanalazzuk, és lefagyasztjuk.
A jégkockatartós verzió az alap, erről sok helyen lehet olvasni. A lényege az, hogy így mindig ki tudunk olvasztani olyan mini adagot, amit éppen megeszik a gyerkőc. Ne lepődjünk meg, az első napokban 1 kocka is sok lesz. Hátránya, hogy kicsit nehéz kiütögetni a fagyott kockákat (én egyébként fagyasztás után átrakom IKEA-s visszazárható zacskóba), és nem biztos, hogy van több jégkockatartónk is, amibe egy nagyobb adag pürét ki tudunk adagolni.
Pont emiatt találtam ki, hogy tálcára rakom, és úgy fagyasztom le. A tálcáról könnyebb felszedni a fagyott halmokat. Ha pedig már fél, egész adagokat eszik a gyerkőc, akkor jöhet az újrahasznosítás: gyűjtsük össze azokat a mini tégelyeket, amikben pl. a tartármártást szokták adni a rendelt ételek mellé, mert pont jó a méretük a fagyasztáshoz. Alapos elmosogatás után ebbe is adagolhatjuk a püréket. Fontos viszont, hogy mindent címkézzünk fel (mi van benne, mikor fagyasztottuk).
A fagyasztó felső fiókja nálunk most párolt és pürésített ételekkel van tele: répa, édesburgonya, zöldborsó, cukkini, paszternák, csirkemell... Délelőtt kitalálom, hogy mi legyen az ebéd. Pl. édesburgonya cukkinivel és csirkével. Ehhez kiveszek a fagyóból 2 kocka édesburgonyát, 2 kocka cukkinit, 1 kocka csirkét, és belerakom egy babatányérba. Kiolvasztás után keverek hozzá egy kevés almalevet (amit most újabban szintén fagyasztok frissen préselt léből, jégkockatartó zacskóba töltve), és már kezdődhet is a falatozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése